A Szemáramlás-technika Czuel saját fejlesztésű festészeti módszere, amely a fotooptikai fénytöredékek, fénytörések és a mozgó emberi tekintet kapcsolatára épül.
Nem optikai trükk, hanem változó képmező
A módszer nem a klasszikus „kép a képben” hatást keresi. A vásznat dinamikus mátrixként kezeli: az észlelt kép a néző távolságával, fókuszpontjával és a fényviszonyok változásával együtt módosul.
Makro- és mikrostruktúrák
A nagy, elsőként érzékelhető formák alatt finom figuratív, antropomorf és organikus részletek húzódnak. A szem nem egyszerűen befogadja a képet, hanem végighalad rajta, kapcsolatokat keres és hiányzó részleteket egészít ki.
Természetes fény
A változó nappali fény elölről és hátulról is alakíthatja a festék áttűnéseit.
Visszakapart rétegek
A részlegesen eltávolított festék a fény szűrőjeként működik, új átmeneteket hozva létre.
Kamera és nagyítás
A technológiai közvetítés láthatóvá teszi a mikropozíciókat, amelyeket a szem első pillantásra átugorhat.
Nyílt művészeti filozófia
A Szemáramlás nem zárt dogma. A megnevezés és az elméleti definíció Czuel alkotói örökségéhez tartozik, miközben a gyakorlati alkalmazás, oktatás és művészi továbbfejlesztés más alkotók számára is nyitott — az eredet elismerésével.
Műtermi titok
A teljes matematikai-optikai eljárás és a művek valamennyi szerkezeti pontját feltáró analízis nem nyilvános. Ezek kizárólag szakmai bemutatókon és előzetesen egyeztetett privát tárlatvezetéseken ismerhetők meg.